Love Is a Story (Poveste de dragoste)

EGY SZERELEM TÖRTÉNETE

Játsszunk együtt?

Legyek az első hegedűs?

Nagyon jól játszol.

Ha szépen megkértél volna, megkíméltelek volna ettől a színjátéktól.

Még megkérhetlek?

Azzal már elkéstél.

Ennyi!

Most meg mi a probléma?

Megint hozzám ért.

Bocsáss meg, sajnálom.

- Megint hozzád ért? - Igen.

Édes Istenem! Jól van, megváltoztatjuk.

- Mehet? - Igen.

Meglátod őt a tükörben, hirtelen megfordulsz...

Te bejössz, a hasába nyomod a pisztolyt,

megragadod a nyakát,

és lassan lehajtod a fejed,

hogy ne lehessen tudni, épp megölni...

vagy megcsókolni készülsz.

Érted?

Végighúzhatom a pisztoly csövét a mellei között?

Nem. Azt nem.

- Megijedsz, a sírás kerülget. - Rendben.

- Kezdjük elölről! - Oké.

Figyelem!

És... felvétel!

Ha előbb megkértél volna,

- megkíméltelek volna... - Állj!

Mi az... Megőrültél?

Most meg már te mondod, hogy "ennyi"?

Magunkra hagynál egy kicsit?

- Oké. - Köszi.

Paul, rossz a lehelete.

Zavar a közelsége.

Hogy micsoda?

Rossz a lehelete.

Atyaég!

- Kimegyek egy pillanatra. - Ne. Maradj csak, kérlek.

Este találkozunk.

Nem jövök.

Este nyolckor.

A mai különleges vendégünk...

Köszönöm.

az egyik legtehetségesebb szabad gondolkodású román hegedűművész,

Sebastian Mihailov.

Mi a terved karácsonyra?

- Mikor? - Nem mára, karácsony estéjére gondoltam,

hanem a következő napokra.

Otthon leszek, semmi különös.

Kivel?

Szóval, most nincs senki különleges az életedben?

Nézd, van egy idézet, ami tetszik Saint-Exuperytől.

Felhangosítanád, kérlek?

- Persze. - Kösz.

Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni,

hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba!

Kívánsz valamit a hallgatóinknak?

Boldog karácsonyt és...

Remélem, találnak valakit, akivel közösen nézhetnek egyazon jövő felé.

CĂRTUREȘTI KÖNYVESBOLT

TESTEN KÍVÜLI ÉLMÉNYEK

Igen, Paul?

Kérlek, ne kezdd megint!

Kérlek, ne makacskodj!

Pontosan, én vagyok az akaratos kislány, aki folyton nemet mond.

Igen, ez egy udvarias "nem".

Paul, ha még egy éjszakát veled és anyáddal kell töltenem...

Oké, bocsáss meg!

Most már úgysem számít.

Igen, beugrok a ruháimért.

Nagyon sajnálom.

- Ne aggódjon, visszatesszük. - Sajnálom!

Sajnálom.

Lemaradt a feje.

Nagyon sajnálom.

Ne aggódj, megesik az ilyesmi.

Helló!

Ez a tiéd.

Színésznő vagy?

Igen.

Vedd fel, kétségbe van esve.

Anyukád nem tanított meg rá, hogy nem szép dolog elhagyni valakit az ünnepek alatt?

Örökre megsebezheted.

Anyukád nem tanított meg rá, hogy ne hallgatózz?

Fura lenne, ha meghívnálak a koncertemre?

Caprices Paganinitől.

Persze, hogy fura lenne.

Oda lenne a titokzatosságod.

Ne vedd fel!

Gyere el velem!

Hova kellene veled mennem?

Bárhová.

Hol a kutyád? Kint hagytad a hidegben?

Igen, de nem az én kutyám.

Az utcai hegedűs kutyája.

Eljössz velem egy teára?

Talán.

Hova?

Hozzám.

Ne nevess!

Meghívtalak oda, ahol a világ legjobb teáját kapod.

Várjunk csak!

Hallottad, hogy szakítok, és öt perc múlva

meghívsz magadhoz egy teára?

Igen. És szerintem eljössz.

Igen? Miért?

Mert, ha nem,

egész életedben azon gondolkodsz majd, hogy "mi lett volna, ha?"

Jól megy a mézes-mázas szöveg, de nem vagyok meggyőzve.

Főznék is.

Mit?

- Igazából elég éhes vagyok. - Bármit.

Sebastian vagyok.

Aprilia.

Aprilia...

Még várunk öt percet.

BRASSÓ

PAUL HÉT NEM FOGADOTT HÍVÁS

Még megkérhetlek?

Állítsd meg!

Mihai, újra kell vennünk az egészet.

Lecserélem a női főszereplőt.

KÖZELEBB

KÖZELEBB

EGY ÉVVEL KÉSŐBB

Gyerünk, csúfság!

Gyerünk, ébredj fel!

Ismerek hét törpöt, akik már várnak rád.

Gyerünk!

Hófehérke csak azután ébred fel, hogy a herceg megcsókolja.

Ez megoldható.

Ne!

Előbb Hófehérke még alszik pár hónapot.

És mindenki békén hagyja.

A törpék és a herceg, és...

mindenki.

Ki vagyok ütve. Aludni akarok.

Melegítettem vizet. Gyerünk, felkelni!

Csinálok neked teát, oké?

Három perced van, hogy felébredj. Gyerünk.

Aprilia, kihűl a vized.

Hallottad?

Mit mondtam?

"Aprilia, kihűl a vized. Hallottad?"

Mikor akarsz felébredni, Aprilia?

Áprilisban.

Tavasszal.

Nem kell több hideg, elég volt!

Te jó ég!

Mi történhetett?

Megvan!

Valaki elrabolta a barátnőmet!

És lecserélte egy elkényeztetett fruskára. Nézzük csak!

Lássuk csak!

Hagyd abba, fázom!

Ne!

Ezek az övéi.

Mire jók ezek?

És...

ez a nagy pocak?

Mire jó ez?

Mire jó ez?

Várj!

Várj!

Mire jó ez?

Mondd meg!

Várj!

Hogy felismerj,

ha valaha süketen, némán és vakon végeznénk.

És a szemek? Az orr? A száj?

Azok jók a társas élethez.

És a haj?

Hogy pulcsit köthessek neked belőle.

- Mindjárt tíz van. - Nem hiszem el!

Mit akarsz?

Apával maradni!

Letakarítsam a havat az autójáról?

Így nem kell aggódnia, amikor kijön.

Szia, most már megyek. Szeretlek!

- Én is szeretlek. - Még szép.

Először azt hittem, tévedek.

Még a férjemtől is kérdeztem: "Lehet, hogy ő az?"

Hallottam, ahogy a koncertteremben játszott, gyönyörű volt.

Varázslatosan bánik a hegedűvel.

Igen, köszönöm.

Ha kinyitom a nappalim ablakát, hallom, ahogy játszik.

Vagy amikor tanít.

- Remélem, nem zavarok. - Nem, dehogy is.

A férjemmel nem sokat tudunk a zenéről,

de vannak zeneszerző, producer barátaink.

Ódákat zengenek magáról.

- Komolyan? - Igen.

Talán meghívhatna a következő koncertjére.

- Persze, de az nem most lesz. - Miért?

Hát, ilyen az élet.

Hagyjuk a formalitásokat! Irina vagyok, a szomszéd.

- Sebastian, a szomszéd. - Igen.

Holnap este átjöhetnétek vacsorára.

- Persze. - Majd beszélünk.