Masters of the Universe

Hol is kezdjem?

Igazából csak annyit akarok mondani,

hogy engem az otthonom tett azzá, aki vagyok.

A határtalan szépségű Eternia.

Azok a dolgok, amik csak a legendákban és a mesékben vannak,

Eternián valóban léteznek.

Griffmadarak, sárkányok, beszélő tigrisek,

elvarázsolt erdők, parázsló pusztaságok, lebegő szigetek, amit akarsz.

Eskü, nem vagyok beszívva.

Aztán ott van a Grayskull kastély is.

Apám egyszer azt mondta, hogy Eternia a világmindenség szíve.

A kastély pedig ennek a szívnek a szíve.

Szóval a szív szívének…

a szívében Grayskull ereje lakozik.

Azt mondják, isteni hatalommal ruházza fel az embert.

A biztonság kedvéért az erőt egy tárgyba zárták,

egy ősi kardba, amit úgy neveztek, az Erő Kardja.

Nem túl kreatív, de így nevezték el.

Azt mondják, amikor Eterniának a legnagyobb szüksége volt rá,

megjelent egy hős, és a kezébe vette a kardot,

és, tudod, bedobta magát.

Tök király volt.

De egészen addig a kastélyban őrizték a kardot.

Árgus szemekkel figyelte a Varázslónő,

aki bölcs volt, ősöreg

és őszintén szólva egy kicsit para, de azért jó arc.

Évszázadokon át Grayskull az őseim védelme alatt állt.

Egyébként durva, hogy mennyi nagy hős van a felmenőim között.

Nemesek, erősek, rettenthetetlenek.

De, anya, nem akarok harcolni.

Mindenki nagyobb és erősebb nálam.

És kétbalkezes vagyok.

-Ugyan már! Ezt ki mondta? -Majré.

Ez az igazság. Ő a legkisebb és a leggyengébb.

Csoda, hogy eddig nem tört el semmije, és nem halt meg.

Szerinted mit kéne a hercegnek csinálnia a kiképzés helyett?

Nem tudom, inkább játszhatnék Majréval.

Keresek egy pamutgombolyagot, és elleszek.

Kösz a segítséget!

Tényleg muszáj?

Irány a kiképzés! Menj!

Figyelem, Eternos jövendő dicső harcosai!

A veszteseknek nem emelnek szobrot,

a gyávákról nem neveznek el utcát,

és nem jár díszes parádé azért, ha igyekeztek.

Ezt az udvart, azt a palotát, az egész életeteket

azoknak a férfiaknak és nőknek köszönhetitek, akik győztek a harcban.

Mint királyi fegyvermester, elhihetitek, hogy sokszor győztem a harcban.

Ezért vagyunk most itt.

Én fedeztem apuci és anyuci seggét.

A szomszédotok seggét. A szomszéd apucijának és anyucijának a seggét.

De elég a seggekből. A lényeg az, hogy harcoltam értetek,

most pedig ti harcoltok értem, kiváló reflexekkel,

biztos kézzel és bámulatos izmokkal.

Meg ezzel.

Tudja valaki, mi ez?

Egy bot.

Kösz, hogy kimondtad a nyilvánvalót.

Másvalaki?

Teela?

A fegyvered.

Jól mondod.

Ez lesz a fegyveretek. A karotok meghosszabbítása.

Jól van! Párba! Fegyverbe!

Szép nagy, véres sebeket akarok látni.

Meg bevert orrokat és letört fogakat.

Na mehet! Vesd meg a lábad!

-Dian, nem akarsz… -Kétszer is meghaltál volna.

-Adam! -Figyeljünk!

Nézz a szemébe, amikor képen vágod!

Háríts, vagy nagyobbat ütök.

Nem ülünk le megdumálni?

Adam! Próbálkozz, jó?

Jó. Teela!

Milyen barát vagy te?

Olyan, aki megver.

Duncan!

Hogy muzsikálnak az újoncok?

Derék, szorgos csapat, felség.

Mind azok?

Ne táncikálj, Adam!

-Ne már! -Sújts le!

Bolondot csinál magából.

Mondtam, hogy férfit faragok belőle, és így lesz.

Igen. De milyen férfit?

-Adam! -Sújts le rám!

Végül is lefegyverezte az ellenfelét.

Ez nem így működik, öreg barátom.

Győztem!

Ne hülyülj, Adam!

Fiam!

Állj ki ellenem! Ezzel.

Vedd fel!

Most pedig…

védd magad!

Apa!

Ne!

Ez a világ nem tűri meg a gyengéket.

Értem, apa.

Akkor mondd!

Ez a világ nem tűri meg a gyengéket.

Adam! Állj fel!

Talpra!

Ha porban fekszel,

akkor bizonyíthatod, hogy te vagy, aki mindig felkel.

Mutass erőt!

Amikor megfordul, látni fog téged.

És megmutatod neki, hogy állod a sarat.

Amikor megfordul, nem egy riadt kisfiút fog látni.

Hanem egy férfit.

Kit fog látni?

-Egy férfit. -Helyes! Figyelj!

Mindjárt megfordul.

Rá se ránts!

Vége a műsornak! Munkára! Gyerünk!

-Adam! -Mit keresel itt?

Követtelek.

Azért jöttem ide, hogy egyedül legyek…

Ne legyél squink!

Nekem nem tűntél gyengének.

Ma, a kiképzésen.

De apámnak igen.

Az a Varázslónő?

Mit néz?

Felség, megtámadtak minket!

Kézben tartom a dolgokat.

A Királyi Gárda érti a dolgát.

Ígérem…

nem esik bántódásod, és a családodnak sem.

Eljuttatlak titeket Grayskullba. Őrség!

Semmi baj.

Együtt maradunk.

Teela! Gyere!

Apa…

félek.

Kitől tanultad ezt a szót? Tőlem biztos nem.

Nem lesz semmi baj, bogaram.

Történjen bármi, amíg én itt vagyok, nincs mitől tartanod. Érted?

Gyere!

Menjünk! Gyorsan!

Sokan vannak.

Nagy túlerő…

több célpont.

Mozgás!

Utánam!

Erre megyünk.

Jó, maradjatok itt!

Gyenge ficsúrok.

Felség, menjetek, és ne álljatok meg!

Futás! Őt lerendezem.

Valaki balhét akar.

Egy lépést se többet!

Hogy mersz a városomba jönni? Nem tudod, kivel állsz szemben?

Na halljam!

Duncan vagyok, a Királyi Gárda parancsnoka.

A király megveszekedett fegyvermestere.

És ma…

És ma…

kudarcot vallottál.

Apa!

Gyere! Szedd össze magad! Állj fel! Mi lesz? Kérlek!

Teela!

Kudarcot vallottam.

Gyere!

Kapaszkodj!

Randor uralma ma este véget ér.

Erősnek hitted magad, és nem féltél a sötétben ólálkodó ellenségtől.

Tőlem.

Én ólálkodtam.

Az univerzum legtávolabbi és legsötétebb zugaiban…

ott ólálkodtam.

De most kilépek a fényre…

hogy láthasd a bukásodat.

Menjetek! Ne várjatok!

Adam, ne félj, fiam! Megvédelek.

Légy erős, fiam! Feltartom őket.

-Apa! -Futás!

Apa!

Mit teszel velem, te átokfajzat?

Csak levágom a fejedet.

Bármi lesz is a sorsom, Eternos sosem lesz a tiéd.

A palotád csupán tégla és üveg.

A koronád? Jelmez.

Nekem a mögötte megbújó erő kell.

Evil-Lyn!

Á, Evil-Lyn!

Ez szép volt, Skeletor nagyúr. Költői.

Vigyétek el! Neki már leáldozott.

Az új hajnal hasadtával

Eternia tanúja lesz a felemelkedésemnek!

-Ennyi. Végeztem. -Hogyne, nagyuram.

-Ha felemelem az öklöm, vége. -Igen.

Az a csúcspont!

Megjegyzem a jövőre, nagyuram.

Jönnek!

Grayskull elesik.

Nem, meg fog maradni.

Hozd a kardot, gyermekem!

Menj! Hamar!

Vidd a kardot biztonságos helyre! Valahova messzire.